FCI IV. fajtacsoport

(Tacskók)

A fajta történeti áttekintése:

Rövidlábú vadászkutyák ábrázolása már az ókori domborműveken is megtalálható. Írásos emlékek a középkorból maradtak fenn először.

Természetesen ezeknek a rövidlábú kutyáknak a mai vadásztacskóhoz nem sok köze van. Az ábrázolt vadászjelenetek általában kotorék vadászatokat örökítettek meg. Az írásos emlékek elsősorban, mint "borzvadász kutyát" említik ezeket a rövidlábú ebeket, más leiratokban azonban mint földfeletti nyúl- és rókavadász ebként kerülnek megemlítésre.

A vadásztacskó mai formája a céltudatos fajtatenyésztés kezdete. A XIX. sz. második felében alakult ki. Ekkor hozták létre Angliában a törzskönyvezés rendszerét, amely a tervezett tenyésztés alapjául és származásigazolásául szolgál.

Ez maga után vonta a fajta egyletek, klubok, egyesületek kialakulását.

A "Deutscher Teckelklub", a Német Tacskóklub 1988-ban Berlinben alakult meg, ami a fajtatiszta tacskó tenyésztését tűzte ki célul, szervezte e kiállításokat és munkavizsgákat. 1889 óta törzskönyvet is vezet. 1893-ban kezdődött a tacskók "vérebvizsgája". A kynológiai világszervezet, a Federation Cynologique Internationale (FCI) a tacskó kitenyésztését Németországnak tudja be, tehát német fajtáról beszélhetünk.

A tacskót három szőrváltozatban (rövid, szálkás és hosszú), és három nagyságban (normál, törpe és nyúlász) tenyésztik (lásd: táblázat).

A három szőrváltozatban tenyésztett tacskó kialakulását az ábrán láthatjuk, ahol bemutatásra kerülnek a felhasznált fajták.

A tacskók jellemzése

Rendkívüli módon képes környezetében alkalmazkodni. őrzi a házat, a gyerekekkel játszik, gazdájával vadászik, megnevetteti a családot, a lakásban, vagy kocsiban észrevétlenné képes válni. Olykor makacs és sértődékeny. Összességében szeretetreméltó, igazi társa az embernek.

A tacskó elhelyezése, tartása, gondozása

A használati vadásztacskót ideális lenne a szabadban tartani, kennelben, úgy, hogy ha mód van rá, ne legyen egyedül. (Falkaállat.)

A kennelben legyen megfelelő kutyaház, ami két részből álljon: az előtérből és a belső térből. Lényeg, hogy az időjárás szélsőségeitől megfelelő védelmet biztosítson. Az állandó kennelben, vagy lakásban tartás káros pszichés következményekkel járhat. A tacskó alapvetően futásra, mozgásra tenyésztett fajta. Naponta több órán át szükséges az intenzív mozgás. A vadászaton csak így képes megfelelni akár földalatti, akár földfeletti munkája során. A tacskó közérzete és esztétikuma akkor jó, ha teste karcsú (nem elhízott!) és izomzata fejlett. A tacskót jó, ha naponta keféljük vagy fésüljük, az elhalt szőröket eltávolítjuk. Különös gondot kell fordítani elsősorban a hosszú szőrűek esetében a szőrbe került bogáncs, stb. eltávolítására. Ennek hiányában kutyánk komfortérzete nem lesz kielégítő. A kotorék munkát követően fésüljük ki a szőrből a port, homokot. Az esetleges sebeket fertőtlenítsük, ha szükséges vigyük állatorvoshoz. Rendkívül fontos az állatok rendszeres féregtelenítése. Ennek elmulasztása kondícióromláshoz és még számtalan problémához vezethet.

A rendszeresen munkában lévő ebeknél lényeges a kullancsok és egyéb külső élősködőktől való mentesítés, megelőzve evvel az állategészségügyi problémákat.

Időnként fürösztésre is sor kerülhet, ilyenkor olyan szereket kell használni, amelyek a bőrt nem szárítják ki, hanem visszaadják annak normális zsírtartalmát, így a szőrzet megtartja víztaszító tulajdonságát.

Etetés

Minden állatnak szüksége van megfelelő arányokban szénhidrátokra, fehérjékre, zsírokra, valamint vitaminokra és nyomelemekre. Az ásványi anyagszükségletet pótolhatjuk a különböző – a kereskedelemben kapható – kiegészítő készítményekkel. Amennyiben magunk készítjük a takarmányt, úgy figyelemmel kell lenni arra, hogy a kutya ragadozó mivoltánál fogva húsevő. Az étkezési adag minimum egyharmad hús, kétharmad egyéb anyagból álljon.

Az előre gyártott tápok etetése történhet száraztáppal vagy konzervvel.

Az etetések száma és az adag mennyisége minden esetben függ a tacskó korától és a napi fizikai terhelés nagyságától. Fontos a kutyák vízfogyasztása is. Gondoskodni kell az állandó friss vízről és annak mindenkori hőmérsékletéről.

A tacskó és a család

A tacskó gazdájának kialakult elképzeléssel kell rendelkeznie, hogy a családban a kutyának milyen "jogai és kötelességei" lesznek. Ez meghatározza egy életre az együttélés minőségét! Meg kell már kölyökkorban határozni, hogy a családi "falkában" hol a helye a tacskónak, ellenkező esetben ő állítja fel a rangsort, ami minden bizonnyal elkerülendő. Lényeges, hogy soha ne unatkozzon. Megfelelő játékról gondoskodni kell, ha azt akarjuk, hogy ne a kedvenc papucsunk, vagy az asztal lába legyen a kutya játékszere. A játék a tacskó, de minden kutya számára nélkülözhetetlen. Játék közben tanulja meg a különböző viselkedési sablonokat, fizikai és pszichikai erőnlétét javítja, felkészíti az életre, vagyis a játék a későbbi tanulás alapjául is szolgál. Igen fontos, hogy a tacskó ne legyen egész nap ingerszegény környezetben, mert ez morózussá, ingerlékennyé teszi.

A tacskó és a gyerek viszonya

Ideális esetben a gyerek és a kutya együtt nőnek fel és ettől kiegyensúlyozott a viszonyuk. Amennyiben nem ez az alapállapot, akkor egymáshoz kell szoktatnunk őket. Jellemző, hogy általában a kutya a gyerekkel szemben "elnéző", vagyis elvisel olyan inzultusokat is, amit felnőttnek nem nézne el. Törekedni kell arra, hogy a gyermek ezzel ne éljen vissza. Lehetőséget kell adni, hogy a gyermek és a kutya között egészséges, korrekt viszony alakuljon ki. A gyermek szempontjából a kutyának igen jó nevelő hatása van. Pontosságra, felelősségtudatra és következetességre neveli a gyermeket, ha a szülő fokozatosan rávezeti a kutyával való bánásmódra. Soha nem szabad a gyermeket a kutyával riogatni. A szülő felelőssége, hogy a kisgyermeket ne hagyja egyedül a kutyával, mert a gyerek hajlamos agresszív viselkedésre és ez a kutyából hasonló viselkedést vált ki.

Hogyan utazzunk autóban, járművön a tacskóval?

Már kölyökkorban szoktatni kell a tacsit az utazáshoz. Nem egyformán viselkednek. Van, amelyik első pillanattól kezdve közömbös, van, amelyik izgatott, nyálzik, esetleg még hány is. Ez utóbbi esetekben nyugtassuk a kutyát és igyekezzünk olyan körülményekkel jutalmazni, amely pozitív élményt jelent. Így lassan leküzdi az utazás iránti ellenszenvét.

Természetesen van olyan eset is, amikor minden hiába. Ilyenkor autózás előtt soha ne etessük meg, ha ez sem segít, adjunk utazási tablettát utazás előtt. Az autóban magára hagyott tacskó viselkedését figyeljük távolról. Fokozatosan növeljük az egyedüllét időtartalmát. Vigyázzunk, hogy ne kösse le magát a kocsi kárpitjának rágcsálásával, vagy ehhez hasonló "szórakozással" ezt észlelve rögtön toroljuk meg, még mielőtt rossz szokássá válna.

A tacskó alapkiképzése

A tacskót is kell bizonyos dolgokhoz szoktatni, nevelni és tanítani. Minden olyan viselkedési formát meg kell tanítani, ami nélkülözhetetlen a kulturált kutyatartáshoz, illetve, ami megalapozza a majdani vadásztacskó jellemét. Szoktatni kell a szobatisztaságra, a póráz és nyakörv használatára. Nevelni kell a tisztességes viselkedésre, ne ugráljon fel az emberre, ne kolduljon az asztalnál, stb. és tanítani kell az alapvető fegyelmi követelmények – mint pl. a behívás, ültetés, fektetés, helyben maradás, állítás – végrehajtására.

A tacskó mint vadászeb

A tacskó vadgazdálkodási, ezenbelül a vadászati jelentősége óriási. A vadászkutyák közül a tacskók feladata a legösszetettebb. Munkába foghatók föld alatt és föld felett, mezőn, erdőben, vízen. Kajtatnak, cserkelnek, hajtanak, vérebmunkát végeznek, rókát ugrasztnak, fojtanak, vadat apportíroznak. Nincs szinte olyan vadászati mód, ahol a tacskónak ne találnánk munkát, amit maradéktalanul el is végeznek.

 

Kiállítás, vizsga, verseny

Ezen eseményekre a tacskókat megfelelően fel kell készíteni. A kiállításokon arra kell törekedni, hogy kutyánk a fajtaleírásban foglaltaknak esztétikailag a legjobban feleljen meg. Rendezett, ápolt, tiszta legyen. A bírálat álló és mozgó formában történik, tehát ennek szellemében kell felvezetni. Követelmény az úgynevezett ring-dresszúra, vagyis szoktatni kell a körülményekhez. El kell viselnie, hogy a bíró a fogazatot megtekintse, kanoknál a herék meglétét megvizsgálja. Nem kívánatos olyan beavatkozást végezni a tacskóknál, amelyek megváltoztatják az öröklött jegyeket. Pl.: szálkásszőrűeknél a trimmelés. Az öröklött szőrstruktúrát megváltoztatja, ami tenyésztési szempontból elmarasztalandó. A küllemi kiállítás lényege, hogy a fajtaleírásban szereplő ideális típushoz hasonlítja a bíró a kiállított egyedeket. A küllemük alapján a felvezetett ebeket rangsorolja.

A tacskók vizsgája lehet föld alatti és föld feletti munkafázisokban. Lényege, hogy egy bizonyos szinten tudja-e teljesíteni a meghatározott követelményeket vagy sem.

 

verseny lényege a teljesítmények egyedenkénti és egymáshoz való viszonyítása. A végén pedig egy rangsor felállítása.

Soha nem szabad összetéveszteni a vizsgát és a versenyt, mert egymástól alapvetően eltérnek.

Összegezve, a tacskóról, mint gyakorlati vadászkutyáról csak pozitív vélemény alakulhat ki a szakemberekben. Mint családi kutya, szintén lenyűgöző, hihetetlen alkalmazkodó képességével, intelligenciájával. Aki a fentiek alapján úgy látja, hogy tudja biztosítani a megfelelő környezetet, és tacskót vásárol, biztos nem fog benne csalódni.

Megnevezés kan szuka marmagasság

1. nyulász tacskó  mellbőség 30 cm-ig 3 kg-ig 3 kg-ig max. 17 cm

2. törpe tacskó  mellbőség 31 cm-ig 4 kg-ig 3.5 kg-ig max. 16–20 cm

3. normál tacskó  könnyű típus 5–7 kg-ig 6,5 kg-ig    max. 27 cm  nehéz típus 7–9 kg-ig 6.5 fölött

A vizsgák lehetnek:

– Lövés közömbösségi vizsga
– Vízteszt
– Hangos nyomkövetési vizsga
– Cserkelési vizsga
– Vérebvizsga
– Sokoldalúsági vizsga
– Kotorék alkalmassági vizsga
– Gyakorlati vadászvizsga

 Fajtastandard

Szőrzete: Rövid, tömött, ragyogó, simán felfekszik, sehol sem hiányos. Különös hibák: túlságosan finom, vékony szor, borszeru fül, vagy túlságosan hosszú, buja szorzet.

Farok: Finom vonalvezetésu, szorzete tömör, de nem túlságosan dús. Ha alsó felén némileg hosszabb a farszor, az csak a jó szorképzo képesség jele, nem számít hibának. Hiba viszont a bojtos és a kefeszerű farok, akárcsak a sőortelen, vagy kopott, hiányos szorzet.

EGYSZÍNŰ TACSKÓ

Vörös, vöröses sárga, sárga-fekete tuzdeléssel, vagy anélkül. Elonyben kell részesíteni az egyszínu példányokat, a vörös értékesebb, mint a vörösessárga, amely viszont elonyt élvez a sárgával szemben. Az erosen fekete tüzdelésű ebeket is egyszínunek kell minosíteni, nem lehet oket máshova besorolni.

KÉTSZÍNŰ TACSKÓ

Mélyfekete, barna, szürke, vagy fekete, rozsdabarna vagy sárga jegyekkel a szem felett, a pofa szélén és az alsóajkakon, a fül belso szegélyén, a szegyen, a lábak belso és hátsó felén, a mancsokon, a horpaszon és onnan a farok harmadán egészen a hossza feléig-harmadáig.

A fekete kutyánál az orrtükör és a karmok feketék, barnánál ugyancsak barnák vagy feketék, szürkénél vagy fehérnél szürkék, esetleg hússzínuek, noha ez utóbbi nem kívánatos, és a fehér kutyánál is a fekete orr és karom van elonyben. Ha egyszínu eben jelennek meg kisebb fehér jegyek (tehát nem fehér plusz egy szín), az nem kívánatos, de nem is lehet miattuk diszkvalifikálni az ebet.

FOLTOS (CSÍKOS, TIGRISMINTÁS TACSKÓ)

A tigrismintás tacskó alapszíne világos, barnás, szürke, vagy akár fehér, melyen sötét, de nem nagy méretu foltok vannak egyenetlenül elszórva. E foltok színe lehet sötétszürke, barna, vöröses sárga vagy fekete. Az a kívánatos, hogy ne uralkodjon sem a világos, sem a sötét szín. A csíkosak alapszíne vörös vagy sárga, csíkozásuk sötét.

Orruk és karmuk akár az egy vagy kétszínueké.

EGYÉB SZÍNŰ TACSKÓ

Valamennyi fent nem említett színárnyalat.

Hibák: Fekete szín más színu jegy nélkül, és a tiszta fehér sem fogadható el. A túlságosan terebélyes színjegy sem kívánatos.

 

SÚLYOS HIBÁK:

Azok a hibák, amelyek kizárják a tacskót mindenféle formai értékelésbol, tehát a felül- és alulharapás, megroggyanás, túlságosan laza váll, csonka farok, egyheréjuség, beesett mell.

Azon hibák, amelyek kizárják a "jó"-nál magasabb értéket: gyenge alkat, hosszú lábak, túlságosan rövid lábú, földet súroló test, a vállon lógó test, nehézkes, esetlen, vagy kacsázó járás, befelé, vagy nagyon ferdén kifelé forduló lábujjak, szétterülo lábujjak, megsüllyedt hát, pontyhát, túlépítettség (tehát a far magasabban van a marnál), gyenge mellkas, agárszeruen felhúzott váll, gyenge ágyéki rész, rosszul szögellt elülso vagy hátsó negyed, tehénállás, hordóállás, üvegszemek a nem barna vagy foltos tacskónál, ross szorzet.

ENYHE HIBÁK

Azok a hibák, amelyek kizárják a "kiváló" minosítést, vagyis rosszul tuzött, elálló, hegyes, vagy redo fül, túlságosan eros orrnyereg, túlságosan hegyes, gyenge pofa, szopornyicás fogazat, túlságosan széles, rövid fej, üvegszem a barna vagy foltos tacskóknál, nem eléggé sötét szem bármely színu tacskónál, toka, rövid nyak, hattyúnyak, túlságosan finom, vékony szorzet, 9 kg-ot meghalasó testsúly.

Az egyes kiállítási oszályok testsúly szerinti beosztása

Nehéz változat: kan 7kg felett; szuka 6,5 kg felett

Könnyu változat: kan legfeljebb 7kg; szuka legfeljebb 6,5kg-ig

Törpetacskó: kan legfeljebb 4kg; szuka legfeljebb 3,5kg

törpetacskó mellbosége 35cm

nyúltacskó mellbosége 30 cm

Figyeljen a hosszúkás fejre, melyen nem látható stop (homlokto), az ovális, sötét szemekre és a fekete orrtükörre. A fül határozottan tuzött, nem túlságosan hosszú, de szépen kerekített.

Az elso negyed jól izmolt, a láb meroleges a talajra. A kiállás a standard szerinti.

Egyenes hát, magas mar. A szegy erosen kiugrik, a mellkas szélesen bordázott. Enyhén felhúzott hasi vonal. Jól szögellt hátsó negyed, korrekt, zárt mancsállás.

A hát vonalában lévo farok görbület nélküli (kardfarok). Külön kiemelendo az egész testen egyformán tömött szorzet és a jól behatárolt vörös folt, amely nem lehet túlságosan nagy.

A rövid szoru tacskó különösen alkalmas a standard bemutatására, mert hibáit nem bújtathatja a szore mögé. Nézzen végig ön is tacskóján e rövid magyarázat alapján, akár rövid - akár hosszú szoru a kedvence.

Rövid szőrű tacskó. Valószínű, hogy a legismertebb változat, a rövidszőrű tacskó a fajta első képviselője, s belőle hozták létre szelektív tenyésztéssel a hosszú szőrű és a szálkás szőrű változatot. Szőrzete bársonyosan finom tapintású. Ez a szőrtípus igényel a legkevesebb törődést, viszont a legsérülékenyebb is. A fajtára jellemző eleven, kíváncsi természetének köszönhetően remek, értelmes, odaadó társ és kitűnő vadászkutya lehet belőle. A rövidszőrű tacskók védik leginkább a sajátjuknak tartott területet, és ők a leghajlamosabbak a betolakodók megugatására is. Mozgásigényük kisebb, mint szálkásszőrű társaiké. Színük lehet csokoládébarna vagy a vörösnek valamely árnyalata, fekete-cservörös, tigriscsíkos vagy harlekinfoltos.

Oldal: Tacskó
Az Állatok Világa! - © 2008 - 2024 - haalak.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat