Az Állatok Világa!

Oldalak (menü)

 

Szaporodása, szintén az oxigénszegény víznek köszönhetően, különbözik a halaknál általánosan elterjedt ikrarakástól. Ez is ikrákkal szaporodik, de azokat a hím által épített habfészekbe rakják, így biztosítva oxigénben gazdagabb vízfelületet. Elterjedt az, hogy a labirinthalak habfészeképítők, ez így nem teljes, mert pl. a Betta pica szájbanköltő. A habfészek biztonságában az ikrák kellő oxigénhez jutnak fejlődésük során. A hím ivadékgondozó ösztöne erős, az esetlegesen kihulló ikrákat azonnal visszaköpi a habfészekbe. Ez az ösztön segíti az ikrázáskor is, hiszen a nőstény testéből kipréselődő ikrákat has alatti úszójával felfogja, közben megtermékenyítve azokat. A termékeny ikrákat a szájába veszi és felviszi a habfészekbe. A kikelő, vagyis eluszó ivadékokat szintén visszaköpi, erős ösztöne csak akkor szűnik meg, amikor már az ivadékok szétúsznak. A kicsik felnevelése apró szájnyílásuk miatt nehéz. Nagyon apró eleséggel etethetők, sok esetben a frissen keltetett sórák is nagynak számít. Jó segítség a Tetra ivadéknevelő tápja a TetraOvin és TetraBaby.

  

Visszatérve harcos mivoltára. A hímek erősen területvédők. Amíg a többi élőlény a fajtársakkal vívott küzdelemben nem törekszik annak megölésére, addig a Betta splendens legtöbbször a végsőkig folytatja küzdelmét. A halat jobban megismerve azonban úgy tűnik, ezt a tulajdonságát a tenyésztések ilyen irányvonalának köszönheti. Valószínűleg a kezdeti időben a viadalokra tenyésztettek halakat, és mindig a legerősebbet fogták tenyésztésbe.

Egy sikeres harcoshal tenyészet 200 ivadékhal felneveléséről gondoskodik. Kezdetben minden hal egy tenyész medencében tölti napjait, melynek berendezése tenyészetenként változik. Bőséges táplálás esetén, és persze megfelelő körülmények biztosításakor gyorsan növekednek. Kb. három hónapos korukban a nagy úszók kifejlődése érdekében a hímeket külön, számukra elkészített akváriumokba kell helyezni. Így kialakul bennük a területvédelmi reflex, valamint az állandó pózolások és úszófeszítések miatt úszóik megnőnek. A nősténnyel való találkozáskor a hím kifeszített úszókkal udvarol, megpróbálja a nőstény szimpátiáját elnyerni. Ugyanígy, feszített úszókkal reagál egy hím közeledésére. Először csak úszóikat merevítik, majd egymással szembe fordulnak, kopoltyúfedőjüket kitárják. Az esetek többségében a gyengébb hal ilyenkor eltávozik. Azonos erőviszonyok esetén a kezdeti riogatás heves harccá fejlődhet. Ekkor rongyossá téphetik egymás úszóit, komoly sebeket ejtve ellenfelükön. Mivel annyira megsérülhetnek, hogy nem tudnak a vízfelszínre feljönni labirintszervüket megtölteni levegővel, megfulladhatnak.

  

Evvel kapcsolatban a következő a saját tapasztalatom. Nem állítom, hogy megfejtettem a halak viselkedését, valószínű más tenyésztők is tapasztalták már. A hímek különválasztását követően, három hét elteltével végeztem egy kísérletet. Három hímet elhelyeztem külön-külön, 20 literes akváriumban. Egy hét elteltével behelyeztem melléjük idegen hímeket. A már beszokott hímek azonnal érdeklődést mutattak az idegen hímek iránt. A kezdeti pózolásokat követően rövid idő elteltével komoly harc vette kezdetét. Persze ezzel nem az volt a célom, hogy áldozatok legyenek, ezért rögtön kimenekítettem a behelyezett egyedeket. Pár nap pihentetés után, a már megnyugodott hímekhez ismét beraktam hím egyedeket, azonban most saját testvéreik közül választottam. Kezdetben minden úgy zajlott le, mint az előző kísérletnél. Az “otthon” levő hím odaúszott és szemrevételezte az új jövevényt. Úszóit kifeszítette és imponált fajtársának. Az szintén felvette ezt a viselkedési formát. Meglepetésem ez után következett. A két hím a kezdeti erőfelmérés után nem folytatta a harcot. Az otthon levő hím visszament habfészke alá, a másik pedig az akvárium felfedezésére indult. Feszülten figyeltem a későbbi fejleményeket, de a két testvér békében élt egymás mellett.

Ezek után arra gondoltam, mindkét hím azonos erőnléte miatt nem történt harc, ezért pár napra ismét egyedül hagytam az első hímet. Kis idő elteltével egy látványosan gyengébb hímet helyeztem be mellé, amely szintén testvére volt. Legnagyobb meglepetésemre minden úgy zajlott le, mint az erősebb testvér behelyezésénél. Igaz, ez a gyengébb hím nem pózolt vissza, a kezdeti ismerkedés után az első hím visszament területére, és nem tanúsított érdeklődést a hozzá behelyezett testvére iránt. Gondolataim tovább kalandoztak, és pár nap egyedüllét után ismételten behelyeztem egy idegen hímet. Igyekeztem olyan halat beszerezni, amelyik színre és nagyságra megegyezik a kísérleti példánnyal. Izgatottan figyeltem a fejleményeket. Az első hím azonnal az idegen elé úszott, majd kifeszítette úszóit. A válasz azonos volt, majd megkezdődött a komolyabb erő felmérés, majd hírtelen minden átmenet nélkül harc kezdődött. Úgy éreztem ideje közbeszólnom…

Ezt a kísérletet más tenyészcsoporttal is elvégeztem. Minden esetben megfigyeltem, a testvérek nem bántották egymást, viszont az idegen vérvonalú fajtársak azonnal elmentek a kemény csatáig. Számomra bebizonyosodott, hogy a Természet megint gondoskodott gyermekeiről. Valamilyen módon – majd halbiológusok megtalálják hogyan – felismerik egymást a testvérek és nem törekednek arra, hogy komoly kárt tegyenek egymásban, így biztosítva azt, hogy az ő génjeik öröklődjenek tovább.

A sziámi harcoshal
Betta splendens, REGAN, 1910

Kedves Olvasó! Két cikket is olvashatsz egyszerre a bettákról. Az egyik Pasaréti Gyula tollából a tartásukról, szaporításukról, a másikat Major Hajnalkától a tenyészváltozatokról. A tenyésztésről szóló cikk olvasásához kattints a cikkre!

A harcoshalak nemébe (Betta) jelenleg több mint 30 ismert faj tartozik. Szaporodásmódjuk alapján vannak közöttük habfészeképítők és szájban költők. A legismertebb faj a habfészeképítő sziámi harcoshal, a Betta splendens.

1892-ben jelent meg először Európában, majd 1896-ban vittek 10 párat Moszkvából Berlinbe, és azóta is legkedveltebb díszhalaink egyike. Labirinthal, ami azt jelenti, hogy oxigénigényének jelentős részét képes a légköri levegőből kielégíteni. Tartása egyszerű, nem igényel speciálisan beállított vizet. Vegyes akváriumba is ajánlható, de ne tegyük olyan medencébe, ahol pl. szumátrai díszmárna, nagytestű sügér, vagy más csipkelődő hal van. A harcoshal nevet onnan kapta, hogy erősen védelmezi területét, ha oda hím vetélytárs érkezik, akkor azt minden eszközzel (elijesztés, harapások) elzavarja. Kipróbálhatjuk egy egyszerű fogással, hogy halunk mennyire támadókedvű. Tartsunk elé egy tükröt. Ahogy felismeri a mozgó tükörkép-bettahímet, azonnal támadásba kezd. Az így védett terület (revír) átmérője 40-70 cm között van. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb, 1 méternél hosszabb, akváriumba kettő vagy több hím is tehető.
A kifejlett hím 7 cm, míg a nőstény 1 cm-rel kisebb marad. E halak élettartama általában 3 év, de ha hűvösebben tartjuk őket, akkor meghaladhatja a 4 évet is.

Tenyésztés: 

Tenyésztése egyszerű, de a felnevelt ivadékok száma több mindentől függ. A tenyésztés menete nálam a következő:
Megtöltök egy 4 literes akváriumot szűrt (ill. ülepített) esővízzel és meleg (28-30 C°) helyre teszem. Ha fűteni kell az ívatómedence vizét, akkor feltétlenül takarjuk le valamivel, mert később a kikelt kishalak, ha hideg levegőt szívnak, könnyen megfáznak és hasonúszók lesznek. Én a tenyészállatokat egyszerre helyezem a medencébe, de ha nem vagyunk biztosak a nőstény ivarérettségében, akkor egy befőttesüvegben lógassuk be a hím mellé. Ha nőstény néhány perc alatt becsíkozódik, akkor van benne érett ikra és beengedhetjük a fiú mellé. Ha több bettás ívatóakvárium kerül egymás mellé, akkor azokat az oldalakat, ahol a hímek láthatják egymást, takarjuk le (pl. újságpapírral), hogy ne egymással foglalkozzanak, hanem a behelyezett nősténnyel.
Ha van, akkor egy kis kagylótutajt (Pistia) teszek a víz tetejére, de egy darab hungarocell, vagy kartonplaszt lapocska is megteszi. Ez alá építi a hím a fészket. A fészeképítésben a nőstény is segít. A második, vagy a harmadik napra már az ikrák is a fészekbe kerülnek. A párzás a fajra jellemző módon zajlik, igen látványos, és mintegy két órát tart. Gyönyörű látvány, amikor a hím a fészek alá csalja nőstényét, hogy ott átölelve kipréselje belőle az ikrákat. Ikrázás után – akár még aznap – vegyük ki az ívatómedencéből a nőstényt, mert a hím nagyon megverheti.
A habfészeképítő labirinthalak között (gurámik, betták, bozóthalak) a sziámi harcoshal az egyik, amelynek ikrája nehezebb a víznél. Ezért van szükség arra, hogy a hím gondozza a fészket és állandó ügyeletet tartson, visszavigye a fészekből lehulló ikrákat. Az ikrákból 24-36 óra alatt kelnek ki a kishalak, valamint további 48-72 óra amíg elúsznak és a habon való függeszkedést felváltja az úszás illetve a táplálék keresése. Ekkor vegyük ki a hímet is és kezdjük meg az etetést igen apró eleséggel.

Indításnak megfelel a főtt tojás sárgája, a papucsállatka, vagy a frissen keltetett –apró méretű, vagy 16 órás- sóféreg. A főtt tojás sárgájából kb. borsónyit vizesen szétkenek a tenyeremen, majd „kezet mosok” a kishalak vizében. Az etetés megkezdésekor tegyünk a kishalak mellé néhány apró vízicsigát, hogy a keletkező eleségmaradékokat megegyék. Szokás az, hogy a kishalak elúszása után, amikor már legalább két napja esznek, összeöntünk több, egyidőben kelt csapatot egy nagyobb akváriumba. Így nagyobb helyen több kishal is nevelhető egyszerre, sőt a nagyobb vízmennyiség könnyebben szűrhető. A szűréshez egyszerű szivacsos szűrőt, vagy talajszűrőt használjunk. A kikelt kishalakat naponta legalább kétszer etetni kell, mert megfelelő fejlődés csak így érhető el. Az egyhetes ivadékoknál elhagyhatjuk a papucsállatot és etethetünk keltetett sórákot, mikrót, finom szemű planktont és jó minőségű száraz eleséget. Nálam a vágott tubifex vált be leginkább. Növekedésük ettől rohamosan megindul, persze a szűrést és a vízcserét fokozni kell.